' Olyan érzés, mintha valaki teljes erőből gyomorszájon rúgott volna, mintha megállt volna a szíved. Aztán otthagyott feküdni a porban..Olyan, mint az a fajta álom, amiben zuhansz a semmibe, de akkor hirtelen a földet érés előtt felébredsz. Itt nem ébredsz fel..Csak fekszel és látod magad, ahogy szétroncsolódott a lelked és ahogy darabokban hever a szíved. Nem bízol többé semmiben és senkiben.. Az életed örökre megváltozik, és az egyetlen dolog, amit profitálsz ebből a rémségből, hogy többé senki sem tudja így összetörni a szíved. '
' Tudod van az a..áh ennek nevet se lehet adni. egy érzést nehezen nevezel meg..a szerelmet miért hívják szerelemnek? Látod nem tudod..egy érzést leírni is nehéz, hogy milyen, mi megy végbe közben benned. Bár ez nem tudom, nem is egy érzés..mármint nem olyan, mint például a fájdalom, vagy az a fajta öröm amikor könnyesre röhögöd magad. Ez csak szimplán..tudod, amikor ülök egymással szemben..vagy fekszetek, tudom is én. És annyi kimondatlan szó kering a levegőben, hogy megtölti a szobát. Szép lassan. És akkor, amikor már fulladozol a sok kimondatlan szótól-s talán Ő is, ezt nem tudhatod- akkor egymásra néztek. És meglátod a szemét. Belenézel a tiszta, mély tekintetébe. És akkor egyszerűen csak tudod. Nem érzed. Tudod. Tudod hogy talán szeret.. '
' - Fáj?
- Nem, csak keresem a kiutat.
- Sírsz?
- Nem csak valami bele ment a szemembe.
- Hiányzik?
- Már nem kellene..
- Megalázott?
- Mint még más soha..
- Szeretted?
- ...amíg meg nem tudtam ki ő. ' :(
' Lehet, hogy egymást kerestük egész eddigi életünkben. Most, hogy találkoztunk, most, hogy egy röpke pillanatra megízleltük, milyen csodás is lehet a szerelem ezen a földön, most csupán a félelmeim miatt el kell válnunk és soha többé ne találkozzunk? Azzal töltöm majd a hátralévő napjaimat, hogy keresem azt, akit valójában már megtaláltam, csak nem volt bátorságom szeretni? ' :)
' Az élet akkor a legrosszabb, ha erőltetetten akarsz boldog lenni. '
' Persze minden lánynak az a sorsa, hogy egyszer valakié legyen. De neked sem lesz mindegy, hogy ki az a valaki. Csalódhatsz, és az első csalódás életed végéig elkísér. '
' Mi nem leszünk barátok utána sem, mert nem lesz utána, és nem voltunk barátok előtte sem. Mi csak szeretők voltunk, valakik, akik összetalálkoztak véletlenül, és nem tudtak egymás mellett érintés nélkül elhaladni. Mi nem fogjuk egymást utána keresni, mert valahányszor a te számodat hívnám, ott lesz bennem az a dac, hogy ha nem hiányzom, miért is keresselek, és te sem fogsz hívni, mert már nem lesz jelentősége a nevemnek a telefonodban, ha megmarad egyáltalán a számom. Érted? Mi ott leszünk egymás múltjában, és csak nézzük majd azt az ajtót, amit olyan erővel vágunk be, hogy a szíved is beleremeg majd, de nem fogjuk újra kinyitni, mert nincs miért, mert ebből nem lesz „happy end”-es történet, még csak szerelem sem, ebből nem lesz semmi, csak te, meg én vagyunk, egy teljesen véletlen érintésben, mert nem vagy benne a tegnapjaimban, a holnapjaimban, mert nem akarom, hogy benne legyél. '
