' A csalódás, mint olyan, nem létezik. Szebbet, többet, jobbat akartál elképzelni róla, de miután kiderült a valódi arca, elnevezted csalódásnak. Pedig Ő mindig is ilyen volt, csak Te akartad másnak látni.. '

' Útjaink észrevétlenül, véletlenül futottak össze, s egy pillanatra összeforrtak. De most szétválnak, és lehet, hogy soha többé nem keresztezik egymást. A találkozás pontja viszont megmarad. Kinek jelentéktelenül, kinek feledhetetlenül... ' :)

' Nincs időm utálni azokat, akik engem utálnak, mivel jobban leköt az, hogy szeressem azokat, akik szeretnek. '

' Gyakran változnak az érzéseink. Talán úgy ahogy a fák lépnek át a télbe, ahogy lehullajtják leveleiket. Talán így váltam meg én is az érzéseimtől, lassan mintha soha nem is éreztem volna. Talán így váltam én is ilyen üressé belül. Egy csupasz fa. Csupán ennyi maradt belőlem. ' 

' Azt hiszem, elérkezett a pont, amikor végre tudatosult bennem, hogy már nincs remény. Rájöttem, hogy az életben nem kaphatunk meg mindent, bármennyire is szeretnénk, és vannak olyan emberek, akikkel azért, nem enged a sors közös jövőt, mert nem lennének kölcsönösek az érzelmek. Lehet, ha te megkapnád, a világ legboldogabb embere lennél, viszont ő ezzel egyértelműen elveszítené azt aki őt teszi a világ legboldogabb emberévé. Tehát nem lehettek mindketten boldogok. Ha te boldog vagy, ő szomorú, és ha ő boldog, te vagy szomorú. Valahogy rájöttem, hogy nálam mindig az utóbbi érvényesül, én kapom a 'szenvedő' szerepét. De annyira mégsem vagyok szomorú. Tudom, hogy olyan lánnyal van, aki megérdemli és aki igazán boldoggá tudja tenni. Talán erre én nem lennék képes, és épp ezért nem kaphatom meg. '