' Olyan volt, mintha nem is ő lett volna. Hanem, mondjuk, az emléke. Igen, az emléke. Tudod, ahogy az ember ott ül a tűz mellett, és hallgatja a szelet és elgondolkozik arról, ami volt. Ami szép volt. Nem tudom, ismered-e azt, mikor az ember úgy elgondolkozik valamiről. Aki… aki már csak olyan, mint ami volt. Volt. És az embernek úgy eszébe jut: itt állt, itt ült, itt hevert. Itt ezt mondta, ott azt. Itt nevetett. Itt… de mindegy, nem ez a fontos. Az ember ül a tűznél, és valakire gondol, aki volt. Látja. Ahogy jön-megy. Leül. Nevet. Eszik. Énekel. Ahogy bejön az ajtón… '
' Azt mondják, egyszer minden út véget ér. De néha úgy érezzük, mintha ez nem a vég, hanem a kezdet volna. Még ha úgy is érzed, hogy hosszú utat jártál be, hirtelen azon kaphatod magad, hogy kezdhetsz mindent elölről, hiszen minden út tele van kanyarokkal és fordulatokkal. És egy rossz lépés is katasztrófához vezethet. De történjék bármi, tartanod kell az irányt, s ki kell kövezned a saját utadat. ' :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)