' Titokzatos férfiak. Ígéreteket tesznek, melyeket eszük ágában sincs megtartani. Hazugságokkal áltatnak, hogy megkapják, amit akarnak. Sokkal veszélyesebbek, mint ahogy kinéznek. Igen. Anyáink a lelkünkre kötötték, hogy ne bízzunk olyan férfiakban, akiket nem ismerünk, és azokban, akiket ismerünk, nos... őbennük se bízhatunk mindig. ' :)
' - Szívem, tudom, hogy neked most úgy tűnik, hogy a szépség a legfontosabb dolog a világon, de hidd el, nem az.
- Te modell voltál!
- Igen, az voltam. És világéletemben mindig dicsérgettek, hogy milyen szép vagyok, úgyhogy én soha nem gondoltam, hogy keményen kell tanulnom, vagy barátságokon dolgoznom, pláne nem önmagamon, soha. Majd abbahagytam a modellkedést és rájöttem, hogy belül üres vagyok. És nem akarom, hogy te is ilyen légy. Azt akarom, hogy bátor legyél és vicces és ötletes. Nem csak egy burok. Legyen igazi klassz, gazdag belsőd. Megígéred, hogy megteszed magadért?
- Mikortól sminkelhetem magam?
- Tudod mit? Akkortól, amikor rájössz, hogy igazából nincs rá szükséged. ' :)
' Mindannyian tettünk olyasvalamit az életben, amit szégyellünk. Van, amelyikünk a rossz férfiba szeretett bele, van, aki elengedte az igazi nőt, vannak, akik szégyent hoztak a szüleikre, és akik cserben hagyták a gyermeküket. Igen, mindannyian követünk el hibákat, amik lealacsonyítanak minket és szeretteinket. De van megváltás, és minden jóvá tehető, ha tanulunk a hibáinkból és fejlődünk. ' :)
' Sok minden van ezen a világon, amitől félni kell. De a félelmeinknek semmi köze iszonytató maszkokhoz, műanyag pókokhoz vagy rémületes szörnyekhez. Nem. A fejünkben kavargó gondolatok rémítenek a legjobban. Mi van, ha megbánja döntését? Mi van, ha tényleg boldogtalan? Mi van, ha a szerelem esélye örökre elúszott? Hogyan legyünk úrrá ezeken a gondolatainkon? Először is emlékeztessük magunkat: ami nem öl meg, attól csak erősebbek leszünk. ' :)))
' Boldogság. Mindenki szeretné elérni. Néhányan biztosak benne, hogy megtalálják, amint hazaköltöztek. Néhányan azt gondolják, megtalálják, ha új barátot szereznek. Néhányan azt remélik, megtalálják, amint legyőzték versenytársaikat. És vannak, akik nem keresik tovább a boldogságot, mert egy nap észrevették, hogy végig az orruk előtt volt. ' :))
' Csak ültem, ültem és ültem. Magam elé meredtem, olyan mintha tegnap történt volna, egy régi emlék, egy régi érzés, egy elfeledett ismerős, aki egyszer még fontos volt. Felcsendült a rég nem hallott dal és az érzések egy pillanatra, de tényleg csak egy pillanatra visszatérnek. Nem értem, mindig is gyűlöltem ezt az érzést, akkor most miért érzem úgy hogy jó. Minden megváltozott, már semmi sem ugyanolyan, igen ez a változás öröme. A továbblépés és az elfogadás. Valami új. '
' Talán fel sem tűnik, de tény, hogy egész életünkben, minden egyes nap kutatunk valaki után. Mindannyian keresünk valakit, egy különleges személyt, aki megadhatja mindazt, ami hiányzik az életünkből. Valakit, aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot - és néha, ha a végzet kegyes hozzánk, megtaláljuk azt az embert, aki képes mindhármat nyújtani. Ha pedig nem találjuk, akkor csak a remény marad, hogy egy nap ő talál majd meg minket. '
' Nem reménykedem abban, hogy ez a kapcsolat sírig fog tartani. Az első szerelmemnél elképzeltem, ahogy fehér ruhában vonulok az oltár elé, hozzá megyek,milyen szép gyerekeink lesznek. Aztán egy "viszlát"-tal összetörte mind az álmaimat, mind a szívemet. Most itt van valaki, aki jobban szeret engem az életénél is, és én félek. Félek elképzelni a fehér ruhát és a nászindulót. Vagy csak nem tudom elképzelni? Tudom, hogy a tündérmesék nem tartanak örökké, és félek, hogy ez se fog. Ki tudja, mit hoz majd a holnap, én igyekezni fogok szeretni teljes szívemből, ameddig csak lehet, és amíg egy újabb "viszlát" össze nem töri az összes álmot. '
' Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna.Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni.Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra.. és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat.Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon..'
' Néha vidám vagyok és pattogós és dumálós...néha csöndes, nyugis és visszahúzódó... Néha nagyon vágyom rá, hogy velem legyen valaki, néha élvezem, hogy egyedül vagyok. Néha azt szeretem, ha hangosan szól a zene, néha jó a csönd. Néha nagyon boldognak érzem magam, néha teljesen elveszettnek. Néha szeretem a színes dolgokat, néha csak a fekete tetszik.Néha a saját világomban élek, néha rájövök, hogy amit elképzeltem, sajnos nem létezik.Voltam hű és hűtlen , hol gazdag voltam, hol nagyon szegény...voltam bátor, bár néha féltem, de soha senki ne mondja rám, hogy nem az álmaimnak éltem! :)) '
' A múltamat feledni nem lehet, mert hiszen, nélküle nem tartanék itt.Voltak hibáim, de kinek nem?! Kevés dolgot bántam meg, de most már jó így.. Most a jövőm a tét, ezért büszkén lépek előre, mert a bizonytalanság csak gondot szőhet. Hát erős leszek még ha akadályba ütközök is, mert elbukni az gyengeség itt... Győzni akarok és megteszek mindent, ezért harcolok amíg csak élek! '
' A lehetetlen csupán egy szó,amellyel a kisemberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény, hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás, hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik! ' :)))
' Annyi mindent szeretnék neked mondani, de nem is tudom, hol kezdjem. Talán azzal, hogy szeretlek? Vagy hogy a veled töltött napok voltak a legboldogabbak életemben? (...) Tudom, hogy mostantól ezerszer újra át fogom élni az együtt töltött napokat . Hallani fogom a nevetésedet, látni fogom az arcodat, és érezni fogom, ahogy a hangoddal simogatod a lelkem ahogy lélekben megölelsz. Mindez hiányozni fog, jobban, mind képzelnéd.. ' :(
' Szeretlek. nagyon szeretlek, de közben mégis gyűlöllek. Bízom benned, de közben mégis félek tőled.. néha ajándékokkal halmozol el, máskor mindent, amim van, elveszel. Belém marsz, hogy aztán megsimogass. Úgy érzem, szeretsz. máskor, hogy nem tudsz szeretni. Mélybe viszel, és közben szárnyakat adsz. Terhet raksz rám, és könnyűvé teszel. Megfagyok, és elégek tőled. Naponta elveszítelek, és naponta rád találok. Annyi fájdalmat okoztál nekem, de mégis olyan vagy számomra, mint a levegő. nem tudok nélküled élni! '
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)