' Csak ültem, ültem és ültem. Magam elé meredtem, olyan mintha tegnap történt volna, egy régi emlék, egy régi érzés, egy elfeledett ismerős, aki egyszer még fontos volt. Felcsendült a rég nem hallott dal és az érzések egy pillanatra, de tényleg csak egy pillanatra visszatérnek. Nem értem, mindig is gyűlöltem ezt az érzést, akkor most miért érzem úgy hogy jó. Minden megváltozott, már semmi sem ugyanolyan, igen ez a változás öröme. A továbblépés és az elfogadás. Valami új.  '
Bejegyezte:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)