' Ahogy lenéztem a világra búcsút vettem tőle én is, búcsút a fehér léc kerítésektől, a felhajtón álló kocsiktól, kávés csészéktől és porszívóktól, búcsút vettem mindazoktól a dolgoktól amelyek oly szokványosnak tűnnek, de ha összerakjuk őket kiadnak egy életet. Egy életet, ami valóban párját ritkító volt. Elárulok valamit, nem nehéz meghalni ha az ember tudja hogy élt, és én éltem.. ooohhh mennyire éltem. ' :(
Bejegyezte:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)